1. Nincs kitűzött cél
Mondhatnánk, hogy a nyelvtanulás célja, hogy megtanuljuk a nyelvet – ez azonban motivációnak kevés! Minél konkrétabb célokat tűzünk ki magunk elé, annál valószínűbb, hogy betartjuk őket.
Például „Mire elutazom Görögországba, ismerni akarom a 100 legfontosabb kifejezést” vagy „Szeretném angolul nézni – és érteni – a kedvenc sorozatomat”
2. Túl gyors kezdés
Talán meglepő, hogy ez hibának számít, hiszen az elején mindenki izgatott, hogy új nyelvbe vág bele. Ez remek, azonban a kiégést elkerülendő érdemes a fokozatosságot, konzisztens haladást választani – ez természetesen egyénfüggő, de a heti 3-4 óra az optimális.
3. Csak egy féle „tananyag” használata
A nyelvtankönyvek hasznosak, a cél azonban nem az, hogy bemagoljuk őket. Érdemes multimédiás módszereket választani – zenét hallgatni, videókat nézni a célnyelven, illetve minél több módon kapcsolatba kerülni vele. Ezeknek a nagy része könnyen hozzáférhető, ugyanakkor nyelvóráinkon is minél több féle eszközzel igyekszünk átadni a tudást.
4. Eredeti szövegek mellőzése
A direkt nyelvtanulóknak írt szövegek sokszor nyakatekertnek, erőltetettnek tűnnek. Szerencsére az előző ponttal kombinálva ez a probléma is könnyen kiküszöbölhető: már kezdő szinten is érthető lehet egy eredeti nyelven írt recept vagy képregény.
5. Memorizálás megértés nélkül
A nyelv mögöttes logikájának megértése nélkül a memorizálás vajmi keveset ér. Megjegyezhetjük ugyan, hogy „le poisson bleu” és „la maison bleue”, de ebből nem fogjuk tudni, hogy a ház nőnemű, ezért kap a bleu (kék) szó egy plusz „e” betűt! Amit értünk, sokkal könnyebben megragad a fejünkben, érdemes tehát felfedezni a nyelvben rejlő mélyebb kapcsolatokat is.
6. Az anyanyelv túlzott használata
Nylevtanuláskor nyilvánvalóan az anyanyelvünkből indulunk ki, viszont káros lehet, ha mindent egy az egyben le akarunk fordítani. A magyarban például a tárgyaknak nincs neme, így órák alatt se sokra jutnánk, ha a der-die-dast próbálnánk lefordítani. Nyelvóráinkon épp ezért a lehető leghamarabb célnyelven folyik a kommunikáció, hogy az anyanyelv használata ne akadályozza az új nyelvben való kibontakozást.
7. A beszédtől való félelem
Ez olyan elterjedt, hogy egy külön szó is létezik rá: xenoglossophobia. Érthető, hogy elsőre tartunk az idegen nyelven való megszólalástól, az esetleges helytelen kiejtés, bonyolultnak tűnő nyelvtan visszarettent a beszédtől, de ez óriási hiba! Minél hamarabb elkezdünk beszélni, annál inkább megszokjuk a helyes kiejtést, hanglejtést és ritmust – interaktív óráinkon ezért a tanárok nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy mindenkit bevonjanak a beszélgetésbe.
8. A kételkedés
Nem csupán a beszédtől való félelmet érdemes feladni, de a hibáktól sem kell tartani. A cél hosszútávon a helyes, pontos nyelvismeret, rövidtávon azonban rengeteget lehet tanulni az elkövetett hibákból. Ne kételkedjen tehát önmagában, kommunikáljon bátran, és tanuljon a hibáiból!
Forrás: Transparent Language
